2011 a Család éve

Nyomtatás

 

Amióta az emberiség létezik, a család volt a nagyobb közösség – legyen az törzsközösség, régió vagy állam – alapsejtje. A család volt az átörökítő, megtartó, biztonságot nyújtó közeg az ember számára. Előfordult az is a történelemben, hogy kollektivizálták a nevelést, a munkát, az öregkort. Ilyenkor mindig valamiféle torz formátumot öltött a társadalom. Általában így születtek a diktatúrák, vagy jelentkezett a testi-lelki elsilányosodás, mert hiányzott a család megbecsülése.

Manapság is a fentiek egy formája ölt testet, amikor a gyereket nem az édesapa és az édesanya együtt neveli. Amikor a munka elkeseredett robottá válik. Amikor az idős családtag teherként nehezedik a „fiatalok” vállára. A válások nagy száma összezúzza a felnövekvő generációk saját jövendő családjukról alkotandó világképét. Amikor a hűség, a szeretet, az őszinteség, az egymás megbecsülése, megértése és saját akaratunkból való engedés helyett az önzés, a felelősség áthárítása és az empátia hiánya uralkodik el. Akkor létrejön a torzulás, és együtt jár vele a családok felbomlása.

Ma már – úgymond – nem divat a házasság. „Összebútorozik” két ember, akik semmi felelősséget nem éreznek egymás iránt. Élnek, amíg jól érzik magukat ebben a keretek nélküli ködben, és szétmennek, ha már nem tetszik a másik. Sokan már az életre szóló elköteleződést el sem tudják képzelni. Miben nő fel ilyenkor a gyerek? Hiszen a természetes állapota az, hogy mindkét szülője kezét fogva cseperedik, és megtanulja az életet. Megtanulja a családban rejlő hatalmas szabadságot egymás szeretetére. Ehelyett mit tanul meg? A szabadosságot a másik gyűlöletére, amikor a harmadik apukája előtt az ő első apukáját szidja az anyukája, vagy fordítva. Azt mondják, a házastársak olyanok, mint két kődarab, amelyek arra vannak ítélve, hogy egymást csiszolják egy életen keresztül a robogó patak medrében. Olyan sok mindenre tudunk hivatkozni, amikor a gyereket a tévé elé ültetjük, mert nem érünk rá foglalkozni vele. Vagy megengedünk neki mindent, és azt gondoljuk, hogy attól majd jobban fog szeretni bennünket. Ne csodálkozzunk azon, hogy végül a diszkódrogok mámorában köt ki, miközben sírva panaszkodunk, hogy pedig én nem így neveltem a gyerekemet.

Pedig hát be kell vallanunk, hogy éppen így! Az öregjeink magányosak. Velük sem érünk rá foglalkozni. Sokan közülük nem érzik, hogy a család részei. Egyszerűen terhek és feleslegesek. Nem hallgatjuk meg őket. Nem ülünk le kicsit melléjük megkérdezni, hogy „Mama, hogy telt a napod?” Pedig csak ez kellene. Ilyenkor aztán csodálkozunk, ha egyszer azzal áll elő, hogy „úgy elmennék egy öregotthonba”. „De miért? Nem érzed jól magad köztünk?” Hát nem! Az ilyen családban nem csak élni rossz, hanem meghalni is.

Nem érzem magam egy hadvezérnek, de voltam katona. Ott megtanítottak arra, hogy az egységnek nem szabad szétszóródnia. Mindenáron egymást kell védeni a harcban. A szétfröccsent csapategység tagjai a legjobb célpontjai a mesterlövészeknek. És a családi élet gyönyörű megélése bizony valódi harc a ma divatosnak tűnő világfelfogással szemben. De a csapatnak elengedhetetlen a vezér, aki megmondja, mit hogy kell tenni, mit nem szabad csinálni.

Ebben az évben Egyházunk megpróbálja a családok számára vezérként ajánlani Istent. Istent, aki maga a SZERETET. Figyeljék a Család Éve programjait, amelyekre kivétel nélkül szeretettel hívunk és várunk mindenkit. A részleteket a templomi hirdetések között és honlapunkon (www.soskutiplebania.hu) megtalálhatják.

templom

A Család Éve helyi programjai egyházközségünkben

Március 19. (Szent József ünnepe) – Az édesapák napja

Április 17. (Virágvasárnap) – Családok keresztútja

Május 1. (Május első vasárnapja) – Az édesanyák napja

Május 22. – Betegek napja

Május 29. (Május utolsó vasárnapja) – Gyermeknap, családi kirándulással

Június 9. (Áldozócsütörtök, Urunk mennybemenetele) – Családok szentségimádása

Június 25. (Úrnapja) – Családok úrnapi ünnepe

Július 31. (Szent Anna ünnepéhez kapcsolódva) – A nagyszülők napja

Szeptember 3. – „Látónap” (Az egyházközségek közös családi rendezvénye.)

Október 1. – Családi rózsafüzér imanapja

Varga Imre plébános

2011. február 3.

Decrease font size Default font size Increase font size