Játékos látogatás Pusztazámoron

Minap Pusztazámoron jártam. Nincs ott ismerősöm, nem munka vitt oda. Hát akkor miért? Két szenvedélyem mozgatott, a bringázás és a Geocaching. Mindkettőhöz fűzök egy kis magyarázatot.

Életem nagyon fontos része e sport, az utóbbi időszakban a maratoni és terepfutás, valamint a kerékpározás – ez utóbbi fekvőbringával. Nem aprózom el: az elmúlt tíz évben 120 ezer kilométer jött össze, tudatosan keresem az attraktív utakat, és így már eljutottam Pusztazámorra is, de csak átrobogtam, Sóskút felől jövet, Tárnok felé menet. Nekem nemcsak a megérkezés valahová a cél, hanem maga az út, az utazás, úton lenni. Ez tart karban, 75 évesen is öröm otthon hagyni az autót, és saját erőmből mozogni.

Hová, merre menjek egy-egy napon? Remek célpontokat ad a nemzetközi Geocaching (ejtsd: geokesing) játék. Amerikából jött, nálunk is elterjedt. Lényege, hogy a játékosok meg akarnak mutatni egymásnak szép és érdekes helyeket, egy tavacskát az erdő mélyén, egy elhagyott templomromot, szép kilátású sziklakiugrót, vagy éppenséggel a szívükhöz közel álló települést. Ott elrejtenek egy „kincsesládát”, helyét és a látnivaló leírását felteszik a magyar Geocaching weboldalra, ahol már több mint négyezer ilyen sorakozik, a többiek pedig elmennek megkeresni, a megadott koordináták és útmutatás alapján, majd megtalálásukat ők is megörökítik a geoláda lapján. Ja, és azért kincsesláda, mert a műanyag dobozkában apró ajándékok vannak, gyerekeknek. Ezeket el lehet vinni, nagyon motiválja a kicsiket, de persze be is kell tenni valamit a ládikába, hogy a következő lurkók is örülhessenek valaminek. Jómagam már több mint kétezer megtalálásra tekinthetek vissza, rengeteg élményt szereztem szép hazánkban – és természetesen, előszeretettel megyek „ládázni” futva vagy bringával.

Pusztazámoron is van rejtés, három pontot kell felkeresni (harangláb, világháborús emlékmű és temető), hogy összejöjjön a bejelentéshez szükséges jelszó. Ragyogó téli napsütésben érkeztem, és örömmel láttam a község rendezettségét, szépségét. Egyik szemet gyönyörködtető részlet a másik után, csúfságok nélkül. Jól éreztem magam ott. Az utolsó ponthoz fel kell kaptatni a dombra, a végén megelőz egy autó, egyszerre érünk a temetőhöz. Megállnak, kiszállnak. A fenébe, nem kereshetem a ládikót, mert meglátják a „muglik”… Ám egyikük megszólított, hogy nemrég együtt bicikliztünk az Etyek–Tarján kerékpárút átadásán, és mindjárt bemutatta hármójuk vezetőjét, Pátrovics Benedek polgármestert. Gratuláltam Pusztazámorhoz, elbeszélgettünk, és beavattam az urakat a titokba. A „polgi” maga lelte meg, és vette elő a kincses dobozt, most már tud róla, hogy a Geocaching is népszerűsíti a települést. A bejegyzések a megtalálásokról itt olvashatók.

Köszönöm a barátságos fogadtatást, üdvözlöm a pusztazámoriakat – és ha valaki kedvet kapott, jó játékot, sok eredményes megtalálást kívánok neki!

Karlovitz „Pupu” Kristóf