2020 márciusa egy gimnazista szemével

2020. március 13-án voltam utoljára iskolában. Azóta, ahogyan a többi magyar gimnazista, itthon tanulok. E két hét tapasztalatait szeretném megosztani a Zámori Hírek olvasósival.

Azon a héten már érezhető volt a feszültség. Egyre több rossz hír érkezett a világból, félelemmel indultam el itthonról, benn az iskolában az osztálytársaimmal, a tanárokkal erről beszéltünk. A COVID–19-ről.

Izgatottan hallgattam a miniszterelnöki bejelentést március 13-án este. Megnyugtató volt, hogy hétfőtől nem kell tömegközlekedési eszközzel utaznom, nem kell azon gondolkodnom, elkaphatom-e a vírust. Bár még nem tudtam, hogyan fogunk így tanulni, milyen lesz az életünk, de a családom, a tanáraim, az osztálytársaim is bizakodóak voltak. Csak maradjunk itthon…

16-án reggel 8.30-kor már az egész osztály együtt volt az online órán a  Zoom- alkalmazás segítségével. Ez majdnem olyan, mintha iskolában lennénk, hiszen a tanár magyaráz, mi pedig, ha valamit nem értünk, visszakérdezhetünk.

Azóta lett órarendünk, és itthon a családdal kialakított napirendünk. Eleinte szokatlan volt, hogy családi körülmények között zajlanak az óráink, de mára már ismerjük egymás szobáját, a kedvenc bögréjét és a kedvenc háziállatokat is. Az online tesiórák kimondottan viccesek! Szerencsés vagyok, hogy olyan tanáraim vannak, akik figyelembe veszik a kialakult fura helyzetet, segítőkészek és rugalmasak. Így minden tantárgyból csak annyi és olyan feladatot kapunk, amit aznap délután meg is tudunk csinálni, vagy több napot kapunk az elkészítésére.  Szerencsés vagyok azért is, hogy mindenben számíthatok a családomra, hogy ők olyan “jófejek”! Ez alatt a 2 hét alatt sikerült egy olyan napirendet kialakítanom, amelyben a tanulás mellett jut időm a sportra, az olvasásra, beszélgetésekre, és besegítek a házimunkába is. Anyukámtól átvállaltam az esti meseolvasást a húgomnak, szeretem, hogy egyedül választhatom ki, mit olvassak neki.

Bár úgy érzem, jobban be tudom osztani az időmet, hiszen nem megy el idő az utazással, de már nagyon hiányoznak a barátaim, az osztálytársaim, a közösségi élet, és minden, ami az iskolában buli. Ezeket a személyes élményeket sajnos nem lehet online pótolni.

Senkinek nem könnyű ez a helyzet, azt gondolom, de nincs más választásunk. Mindannyiunk érdekében alkalmazkodnunk kell, és egészségesnek, bizakodónak, pozitívnak maradnunk!

Garai Réka

10. osztályos gimnazista

(A kép illusztráció)