Egy nehéz év margójára – dr. Újház Miklós jegyző írása

Nyomtatás

Településünk jegyzője, dr. Újházi Miklós a Zámori Hírek 6. számában személyes hangú cikkben tekintett vissza az idei, nem könnyű esztendőre. Írását e fórumon is közreadjuk.

Az idei év még a tavalyinál is nehezebb volt. Ez közhely, de sajnos igaz. A Covid miatt tavaly november 3-ától újra veszélyhelyzetet rendeltek el. Ez idén folyamatosan érvényben volt és van. Különböző korlátozások voltak érvényben májusig, amit fokozatosan szüntettek meg. A veszélyhelyzet és a korlátozások mindenkinek megnehezítették az életét és a munkáját.

Nem volt másként ez az önkormányzatnál, a hivatalnál sem. Ráadásul komoly változások voltak a hivatal állományában is. Tavaly nyártól idén nyárig a Zámoron vagy a Zámoron is dolgozók közül négyen távoztak. A teljes hivatal negyede hiányzott az év elején. Ezen belül a pénzügyekkel foglalkozók 40%-a hagyott itt minket. Ez nem kevés. De ez csak a kezdet volt. Dolgozóink közül többen kisgyermekes édesanyák. Az óvodai csoportok, az iskolai osztályok karantén alá kerülése, majd az óvodák és az iskolák bezárása miatt ők kisebb megszakításokkal hónapokra dőltek ki a munkából. Az első negyedévben voltak olyan hetek, amikor a dolgozók csaknem kétharmada volt távol. Pontosabban, igyekeztek néhány órára bejönni, amikor meg tudták oldani gyermekeik felügyeletét, vagy otthonról dolgozni home office módon. Csakhogy egy helyi önkormányzatnál, mondhatom úgy, hogy az első vonalban, sok olyan feladat van, amit nem lehet úgy elvégezni. Sok feladatnál (anyakönyvi, szociális, gyermekjóléti ügyek stb.) a személyes jelenlét és a személyes ügyintézés nélkülözhetetlen. Tavasszal még felbukkantak betegségek is. Volt, akit hosszabb ideig kellett helyettesíteni. Csak nyár végére kezdett a helyzet normalizálódni. Részlegesen sikerült pótolni a távozókat, a betegség miatt távollévők újra csatasorba álltak.

Úgy tűnt, jobb idők köszöntenek be. De aztán jött az október, november és a 4. hullám. Kezdődik minden előlről. A munkát részben átszerveztük. Magamat harmincéves kötődésem miatt lélekben zámorinak is tartom. Nyártól jóval többet vagyok itt, hiszen van helyismeretem, Sóskúton nagyobb részt az aljegyző viszi az ügyeket. Persze nekem is van számos és fontos sóskúti ügyem, és az aljegyző is intézi a reszortjába tartozó zámori ügyeket. Két új munkatárs is segítségünkre van július óta itt, miközben ideiglenesen újabb dolgozónk távozik. Igaz ő örvendetes okból, anyai örömök elé néz.

Mikor az újság szerkesztője felkért ennek a cikknek a megírására, eltöprengtem, mit írjak? Statisztikai adatokat tartalmazó cikket, száraz tényeket sorolva? Vagy mást? A más mellett döntöttem. Úgy gondoltam, megismertetem az olvasót a nehézségeinkkel. A fenti sorokból láthatják, hogy a hivatal sem volt védett, minket is sújtott a járványhelyzet. Az itt dolgozókat és családjukat ugyanúgy terhelték a mindennapok problémái és az ezt tetőző járvány, mint minden magyar családot. Munkánkat nehezítette, hogy a felsőbb hatóságoktól akkor sem kaptunk a járványhelyzetre vonatkozó adatokat, amikor kértünk. Csak azért nem tapogatóztunk teljes sötétségben, mert Zámor (de még Sóskút is) elég kicsi ahhoz, hogy legalább részleges infernális ismereteink legyenek a járvány okozta problémákról. De ezt is tudomásul véve próbáltunk meg segíteni a zámoriaknak ügyes-bajos dolgaikban, úgy gondolom, többnyire pozitív eredménnyel.

Az év végéhez közeledve szeretnék köszönetet mondani minden zámorinak, aki megértéssel, türelemmel viszonyult a hivatali dolgozókhoz, magához a hivatalhoz. Köszönetet mondok mindenkinek, aki korrekten, emberséges módon kommunikált az itt dolgozókkal. Ők voltak többségben az elmúlt egy évben! Végül köszönetet mondok Zámor és Sóskút önkormányzata minden tisztségviselőjének és dolgozójának, ideértve az óvoda és a szociális gondozóközpont dolgozóit is, azért a tisztességes és sok munkáért, amit ebben a helyzetben, ebben az évben végeztek. Bár nem az önkormányzat alkalmazottai, de a zámori gyermekekért munkálkodnak az iskola pedagógusai és technikai dolgozói. A köszönet őket is megilleti. Abban a reményben kívánok mindenkinek meghitt és békés karácsonyt, hogy a jövő év szebbet és jobbat hoz mindenkinek.

                                                                                              Dr. Újházi Miklós

 

Decrease font size Default font size Increase font size