Húsvét, húsvéti népszokások

Nyomtatás

A húsvét – ami ez évben április 17–18-ra esik a naptárban – a keresztény egyházakban Krisztus feltámadásának ünnepe, egyben a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének jelképe is.

A harangok Rómába mennek

A keresztény világ húsvét ünnepének kialakulását a zsidó pészahhoz vezeti vissza. Ekkor ünnepelték a zsidók az Egyiptomból való kivonulást. Az Ótestamentum szerint ekkor, az Egyiptomot ért tíz csapás közül utolsóként, lecsapott a Halál Angyala, és magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsának engedelmeskedve azonban bárányt áldoztak, és annak vérével bekenték ajtóikat, így a Halál Angyala őket nem bántotta. A pészah ünnepének előestéjén fogyasztották el a szokásos széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból állt.

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, amelynek elemei a feltámadás és az újjászületés. Húsvét napja az 1582-bőlszármazó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik: március 22. és április 25. közé (ezt mondta ki a níceai zsinat határozata i. sz. 325-ben).

A húsvét magyar neve arra utal, hogy régen, a 40 napon át tartó böjt után – ami Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére, önmegtartóztatásra tanít – ettek először húst az emberek, „húst vettek magukhoz”. A húsvét nem egyetlen nap, hanem több napból álló ünnepsorozat, a húsvétot megelőző 40 napos böjti időszaktól egészen pünkösdig. Latin neve: Septuagesima – hetvened (mert hetven napig tart); húsvéti időnek is nevezik.

A nagyhét – a húsvét előtti hét – a virágvasárnappal kezdődik. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére ezen a napon az emberek barkaággal mennek a templomba. A szertartás része a barkaszentelés.

Nagycsütörtök Jézus szenvedéseinek kezdete. E nap egyetlen miséjén elnémulnak a harangok – „a harangok Rómába mennek” –, és egészen nagyszombat délutánjáig hallgatnak.

 

Nagypéntek: az év legcsendesebb napja

Nagycsütörtökön az utolsó vacsorát éljük emlékezve a názáreti Jézusra, aki megtörte a kenyeret és odaadta tanítványainak e szavakkal:

„Vegyétek, egyétek, ez az én testem. Márk (14/22) „És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik és ivának abból mindnyájan: És monda nékik: ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.” (Márk.14/23, 24)

Nagycsütörtökhöz tartozik a lábmosás szertartása – tizenkét öregember lábát megmossák –, amelyet még a Habsburg-ház uralkodói is elvégeztek. A szertartás onnan ered, hogy Jézus is megmosta tanítványainak lábát.

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb napja: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja. Ezen a napon nincs szentmise, ez a gyász napja. Nagypénteknek a néphagyományban is többféle megnyilatkozása van. Az emberek kivonultak a falu szélén álló kálváriadombra, megálltak a stációállomások kápolnáinál, végigjárták Krisztus keresztvitelének útját. Jeruzsálemben egy szerzetes kereszttel a hátán teszi meg a Golgotára vezető utat. A templomokban letakarják az oltárokat. Nem volt szabad ezen a napon állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkát végezni, nem szítottak tüzet és nem sütöttek kenyeret sem.

 

A tojás a családi összetartást is jelképezi

Aztán nagyszombat este újra megszólalhatnak a harangok, megszentelik a tüzet és a vizet. Úgy tartották, hogy akit az „új vízzel” keresztelnek meg, az egész életében szerencsés lesz. Ezért kapcsolódik még mindig sok helyen a nagyszombati szertartásba a keresztelés szertartása. Húsvét vasárnapjához tartozott az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek az emberek, amelyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézust mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A tojás az újjászületés jelképe. Ahogyan a tojásból új élet születik, úgy hoz Jézus is új életet. A tojás a családi összetartást is jelképezi. A hagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztani a húsvéti tojást, hogyha valamikor eltévednének, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és hazataláljanak. A pap megáldotta az ételeket, amelyek elfogyasztásával fejeződött be a hosszú böjti időszak.

 

A tél legyőzése, a tavasz üdvözlése

A húsvét ünnepe a tavaszhoz, a megújuláshoz, a termékenységhez is kötődik. Erről tanúskodnak népszokásaink is, amelyek nagyrészt nem épültek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn.

A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Nálunk virágvasárnaphoz kötődik a kiszehajtás és a villőzés szokása. Egy hosszú rúd végére szalmabábút tettek, azt leányruhába öltöztették ­ – ez volt a kiszebáb – ­ és kivitték a faluból. Ott levetkőztették, majd elégették vagy vízbe dobták, ezzel kivitték a faluból a telet, a betegséget. Ezt követte a villőzés vagy zöldághordás, amelynek dunántúli változata a zöldágazás. A leányok feldíszített fűzfaágat vettek a kezükbe, és énekszóval hozták be a faluba a tavaszt, jártak házról házra.

Népszokások a Biblia nyomán

A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik.

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk:

„Világ világa,
virágnak virága.
Keserűen kínzatul,
Vas szegekkel veretül.”

Nagypénteken a víz mágikus ereje lép előtérbe. Ismert mondóka: „Nagypénteken mossa holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált”. A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, amelyet csak fiatal lányok végeztek, s amely bajelűző szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: „Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!” E naphoz jellegzetes ételek tartoztak – korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, amelyet vagy megőriznek a következő nagypéntekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, amelyet főleg az utcai árusoktól vesznek.

Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Este „visszajönnek” a harangok is Rómából. A nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt. Ez a nap a másik őselem, a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg.

Sonka, tojás, báránysült

A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik – egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint, aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval. A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány.

Húsvét másnapján német területeken, nálunk pedig Kecskemét környékén szokás volt az Emmausz-járás. Annak emlékére, hogy Jézus a tanítványokkal az Emmauszba vezető úton találkozott, kimentek a város határán álló kápolnához és vidám mulatságot ültek. E nap Európa-szerte a játék, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein e napot vízbevető hétfőnek is hívják, mert e nap a locsolás napja. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s megfürdették.

A megtisztulás ünnepe

A locsolás az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A mondai magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket. A locsolás ma is elterjedt szokás, kissé szelídebb formában, hiszen gyakran csak kölnivízzel locsolnak a fiúk, férfiak. A húsvéti népszokások sorát egy fehérvasárnapi szokás zárja. A lányok komatálat készítenek, elküldik egymásnak. A kosárba, tálra húsvéti tojás, kalács és ital kerül. Ezzel a lányok örök barátságot kötnek, s ettől kezdve komának szólítják és magázzák egymást egész életükben.

A tojások színezése, díszítése régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védőerőt tulajdonítottak. A tojások píros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása s a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

                                                                  

Összeállította: Surányi Barnabás