Az óceánt és Grönlandot már legyőzte, de Rakonczay Gábor nem tud lenyugodni, most útra kelt az Antarktiszra. Arra készül, hogy első magyarként, a szárazföld partjáról indulva, gyalogosan elérje a Déli-sarkpontot.

„Világraszóló sportsikert ért el egy zámori fiatalember, Rakonczai Gábor és társa, Pálos Andrea. A soproni egyetemen tanuló fiatalok maguk tervezte és készítette evezős hajójukkal 51 nap alatt átszelték az Atlanti-óceánt. Nem mindennapi vállalkozásukról a pusztazámori Halmai Vendégházban tartottak nagy sikerű élménybeszámolót” – adta hírül 2007 októberében lapunk, a Zámori Hírek.

Ám ez az út csak a kezdet volt, vitorlás hajókkal és kenuval megtett expedícióit felsorolni is nehéz. Rakonczay 2008-ban hatalmas, mindmáig érvényes Guinness-rekordot állított fel, amikor kicsivel több mint ötvenegy nap alatt átevezte az Atlanti-óceánt, 5200 kilométert megtéve. (Az expedícióiról pontos áttekintést kap az olvasó az extrém sportoló hivatalos weboldalán, a rakonczay.com-on.)

Legújabb vállalkozásárólKiss B. László (magyargang.org) kérdezte a sportolót. A Magyar Hang újságírójának írásából idézünk:

„Mint kiderült, csak szimpla bemelegítés volt Rakonczay Gábornak Grönland átszelése. Az óceán átevezéséről és átvitorlázásáról ismert extrém sportoló szeptemberben 29 nap alatt 650 kilométert tett meg a »zöld« sziget jégmezőin. Gyakran tizennégy órát csúszkált sítalpakon, mindössze hat óra alvással.

Legújabb és előreláthatólag eddig legnagyobb kalandjának november 19-én vágott neki. Rakonczay valamikor a fejébe vette, hogy első magyarként akarja elérni a szárazföld, vagyis az Antarktisz partjáról a Déli-sarkpontot. A magyar zászlót még 2005-ben egy nemzetközi expedíció magyar tagjai, Kovalcsikné Bátori Krisztina és Ács Zoltán már kitűzték a sarkponton, ám ők nem a partról indultak, csupán az utolsó szélességi fokot, azaz körülbelül 111 kilométert tették meg síelve. A kontinens széléről még egyetlen magyarnak sem sikerült eljutnia a sarkpontra.

Az Antarktiszon ilyenkor »nyár« van, de a hőmérséklet nem magasabb mínusz 25–35 Celsius-foknál. Rakonczay Grönland átszelése után októberben magaslati edzőtáborban volt Ausztriában, hogy aztán november 11-én elutazzon Chilébe, ahonnan negyedmagával ment tovább, hogy nekivágjon a nagy kalandnak a Déli-sarkra. A tervek szerint ötven napig átlagosan napi 25 kilométert tesz majd meg, emelkedőn, és jó eséllyel szembeszélben, kezdetben a nyolcvankilós szánt húzva maga mögött, ezen lesz az élelme is.

– Ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük és szeretnénk, akkor január 3-án érünk el a Déli-sarkponthoz – mondta Rakonczay. – Úgy tervezzük a társaimmal, hogy egyórás gyaloglás után tíz perces pihenőket tartunk, mindezt napi tizenkét–tizenhat órán át. A csapat GPS-jeladót is visz magával, így bárki nyomon követheti majd, hogy merre járunk. A Déli-sark Expedíció a sportról, a kitartásról, a küzdelemről, a gyerekkori álomról szól, arról, ahogy az ember napról napra feszegeti, sőt olykor kitolja a saját határait. Az expedíciók egy önismereti tréninggel is felérnek, igaz, szélsőséges formában. Az ember nagyon messze van a civilizációtól, érintetlen, ingerszegény környezetben, és csak rajta múlik, hogy eléri-e a célját. A szélsőséges időjárás sem segít ebben, és azzal is meg kell küzdeni, hogy teljesen elveszítheti az ember a tájékozódási képességét, hiszen olykor a horizont sem látható.

Gábor beszélt a hóvakságról (ami a szaruhártya és az érhártya napégéséhez hasonló, gyakori tünetei közé tartozik a fájdalom, az erős könnyezés, a szemhéj rángása, a világosság okozta kellemetlen érzés – a szerk.), és arról, hogy mennyire nehéz még átöltözni is a mínuszokban, nemhogy tisztálkodni. A ruhaváltás nagyjából annyiból áll majd, hogy a hidegtől függően kicseréli a kabátját egy melegebbre vagy könnyebbre. Bárhogy is alakul a túra, világjárónk biztos benne, hogy nem ez lesz az utolsó.”

Honnan a sportoló eltökéltsége, a folyamatos kihívások keresése? Ő maga erről így beszélt: „1981-ben születtem egy hétgyermekes család legidősebbikeként, így az otthoni családi élet nekem mindig is egy színes és mozgalmas világot jelentett. Tanulmányaim miatt, összesen kilenc különböző közösségbe jártam, ami mellett további öt sportközösség életében vettem részt, így viszonylag korán megismertem igen ellentétes gondolkodásmódokat, és azok már rövid távon jelentkező következményeit az egyes életutakra.

A szüleimtől kora gyermekkoromban meglehetősen kemény, majd a középiskolától teljesen szabad nevelést kaptam. A Kisképző (Képző-és Iparművészeti Szakközép iskola) volt a vízválasztó, szüleim ekkortól sosem irányítottak és sosem próbálták meg rám erőltetni gondolkodásmódjukat és életfelfogásukat. Ez a fajta szabadság egy olyan céltudatos gyereknek, mint amilyen én voltam, igencsak felgyorsította és megnövelte annak a lehetőségét, hogy arra irányítsam az életem, amerre akartam. Ezt tovább erősítették a felsőoktatási művészeti tanulmányok, ahol ideális esetben a tanárok azon dolgoznak, hogy előhozzák a fiatalokban levő teljesen egyedi világot.

Mindemellett, magát a gyerekkort meglehetősen nehezen viseltem, mert nem tudtam attól a sok, számomra akkor teljesen értelmetlen kötelezettségtől elvonatkoztatni, amit fiatal korban többé-kevésbé mindannyian kapunk. Hiába mondták, hogy addig örülj, míg fiatal vagy – én tudtam, hogy az igazi szabadság a felnőttkoromban fog elérkezni. Már akkor is úgy láttam sokan félreértelmezik a helyzetet és nem a felnőttkori felelősség köti meg az ember kezét, hanem épp a felelősség felvállalásával jön meg a totális szabadság.

A művészeti tanulmányaim mellett mindig is aktívan sportoltam, és bizony a versenyszerű sport korán megtanította nekem, hogy ha teszek magamért vagy a helyzetemért, akkor annak mindig van eredménye. Mindig annyit tudunk kivenni az életből amennyit mi magunk bele is teszünk…”

*

November 24-én, szombaton megtörtént, amire Rakonczay Gábor hónapok óta várt: a magyar extrémsportoló gyenge havazásban és mély hóban megtette az első kilométereket az Antarktiszon. Rakonczay előbb a legendás Messner-starthelyig gyalogolt társaival, onnan pedig nekiindultak a több mint 900 kilométeres útnak, amely az előttünk álló, körülbelül ötven napban vár rájuk.