Junior menedzserek lettünk mindannyian. 2020. március 16-ától tantermen kívüli digitális oktatás lépett életbe. A meghirdetése után az embernek elképzelése sem volt, hogy ez mit is fog jelenteni: a gyerekek otthonról tanulnak, a felnőttek, aki tehetik, otthonról fognak dolgozni és közben felügyelik a gyerekek tanulását. Aki nem tud otthon maradni, annak megoldást kellett találnia, hogy mi legyen a csemetéjével napközben, mikor fog vele tanulni. Egy új életmódot kellett kitalálni kb. egy hétvége alatt.

Nekünk szerencsénk volt, mindketten dolgozhatunk itthonról, így alapvetően csak azt kellett felosztanunk, hogy mikor kivel foglalkozzunk. Az alsósok esetében, akik Pusztazámoron tanulnak, viszonylag könnyen ment minden, hiszen az elején Facebook-on keresztül megkaptuk a feladatokat, és ott kellett a feladat teljesítését is visszajelezni. Ez a rendszer pár nap után kezdett egyre nehezebben követhetővé válni, hiszen folyamatosan jöttek az újabb és újabb feladatok, és néha elveszett az ember, hogy melyik feladattal is foglalkozott már.

Emellett az Érden tanuló felsős gyerekünknél legalább ötféle programot használtak, ki ilyen, ki olyat. Az látszódott, hogy mivel a tanárokat, tanítókat is hirtelen érte a változás, és központi oldalról nem kaptak megfelelő támogatást azzal kapcsolatban, hogy milyen szoftvert mire és hogyan tudnának használni úgy, hogy az tényleg a tanulást segítse, így mindenki egy kísérletezgetős szakaszba kezdett. A gyerekek számára az első időkben érdekes volt minden feladat, minden program, és szép lassan elkezdtek kialakulni a kedvenceik, viszont a hét utolsó napjaira annyira elfáradtak, hogy egyre nehezebbé vált őket motiválni.

A harmadik hét elejére azt tapasztaljuk, hogy bár a gyerek maguktól elvégzik a feladatokat és pillanatok alatt beletanulnak a különböző okoseszközök használatába, de szülőként egyre nehezebb a saját munkánkat is ellátni. További feladatok várnak ránk, mint egy nagyobb vállalati munkánál: projektté kell alakítanunk a mindennapjainkat, és felosztani, hogy kivel, mikor foglalkozunk, mikor van játékidő, sport, mikor van a mi munkaidőnk, és mikor végezzük el az otthoni teendőket. Mivel nincs más választásunk, mindannyiunknak meg kell oldani ezt a feladatot, és csak reménykedhetünk benne, hogy pár nap kísérletezgetés után, napról napra könnyebbek és gördülékenyebbek lesznek a hétköznapjaink.

Pálok-Ney család