Október 15-én, Avilai Nagy Szent Teréz ünnepén az embermentő plébános, Hévey (Teplin) Gyula előtt tisztelegve emléktáblát helyeztek el a budapest-terézvárosi plébánia falán, melyet Erdő Péter bíboros áldott meg. A terézvárosi sekrestye irodájának felújításakor, egy elfalazott szekrényében több ezer keresztlevélre bukkantak. A kutatás során fény derült arra, hogy Hévey (Teplin) Gyula, aki 1883. április 30-án Pusztazámoron született, az Avilai Szent Teréz templom plébánosaként 1938 és 1944 között több ezer zsidó megkeresztelkedését tette lehetővé.

Falunk szülötte eredetileg Teplin néven szerepelt. Apja Teplin István tanító, anyja Petzina Magdolna háztartásbeli. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. 1905-ben szentelték pappá. Dunaszentpálon szolgált káplánként, majd Budapesten volt hitoktató, 1913-ban a Szent Imre Kollégium prefektusa. 1915-től tábori lelkészként részt vett a világháborúban. 1920-ban egyházjogból doktorált. 1921-ben kezdte lelkipásztori szolgálatát Zugligetben, majd 1928-tól volt érseki helynökségi titkár, 1929-től pápai kamarás. 1935 és 1953 között budapest-terézvárosi plébános, ahol a Páli Szent Vince Leányainál templomigazgató is 1947-ben. 1951-ben apáti címmel tüntették ki. Hároméves első világháborús frontszolgálatáért megkapta a Signum Laudis érdemérmet. A csendes, kitartó pasztoráció híve volt; ennek szükségességéről írt a Vázlatok a katholikus missziók életéből című kötetében, melyben a gyarmatokon folyó hithirdetés, „lélekhódítás” kérdéseivel foglalkozott.

Ő és paptársai 1944-ben teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Bátor tettük azt mutatta, hogy nem veszett ki a segítőkészség a társadalomból. Ezrek számára tették lehetővé a keresztséget, biztosították az ahhoz szükséges katekézist. Az ötvenes években meghurcolt plébános 1953. április 8-án halt meg Budapesten.

Az embermentő cselekedetet megörökítő emléktábla állítását a Raoul Wallenberg Egyesület kezdeményezte, melyhez a Keresztény-Zsidó Társaság is csatlakozott. Az eseményen részt vett Michael A. Blume pápai nuncius, Frölich Róbert főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga vallási vezetője, valamint az espereskerület számos papja, a terézvárosi önkormányzat  képviselői, Dési János újságíró, aki az események kutatását végezte.

Sebes József, a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke beszédében egy Stockholmban élő túlélő leveléből idézett: „A kikeresztelkedés a megmenekülést jelentette, egy új élet megkezdésének lehetőségét. Tisztelet és hála azoknak, akik az embermentés kockázatát vállalták, és azoknak, akik az emlékezést ébren tartják.”

Dési János felidézte Lévai Jenő író, újságíró visszaemlékezései alapján 1944 történéseit: „Híre terjedt, hogy a katolikus klérus, főképpen Serédi Jusztinián hercegprímás közbenjár az áttért zsidók érdekében. A hírnek volt alapja. Különösen a terézvárosi plébános hivatalát ostromolták meg június végén, július elején az áttérni szándékozók. Azok a papok, akik kereszteltek, tudták, nem megtértek új híveik, hanem az életüket mentik. Mégis kockáztattak, mert hitük és emberségük erre kötelezte őket.”

Említésre méltó, hogy testvére Hévey (Hévei) István szintén hitoktató, 1884. augusztus 20-án született Sóskúton. Teológiai képesítését az esztergomi Hittudományi Főiskolán szerezte. 1908-ban szentelték pappá. Ezután káplán Kőhídgyarmaton, majd hitoktató Budapesten, káplán a Felső-Vízivárosban, a Belvárosban. 1946-ban érseki tanácsosi címmel tüntették ki. Törökbálinton hunyt el 1963. július 6-án, életének 79., papi szolgálatának 55. évében.

Fekete Zsuzsanna

 Forrás, fotó: Magyar Kurír