A mai kultúrában teljesen összemosódott a két ősi keresztény ünnep: mindenszentek és halottak napja. Előbbi, november elseje 2000 óta munkaszüneti nap, míg utóbbi nem kapott ilyen megkülönböztetést.

Mindenszentek

A katolikus egyház tanítása szerintaz élő és már elhunyt hívek egyfajta közösséget alkotnak a „szentek egyességében”, amelynek lényege, hogy élők és holtak helytállnak, könyörögnek egymásért. A közösség elemeit alkotja:

• a küzdő egyház, azaz a földön élő lelkek;
• a szenvedő egyház, vagyis a már elhunyt, de még a tisztítótűzben szenvedők;
• a diadalmas egyház, magyarán a mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.

Ehhez kapcsolódik mindenszentek és halottak napja, mindenszentekkor a diadalmas egyház tagjait ünnepeljük, akik életszentségük vagy a tisztítóhelyen történt tisztulásuk okán megérkeztek a mennyországba. Tévhit, miszerint november 1. az olyan szentek ünnepe lenne, akiknek „nem jutott hely” a naptárban, ehelyett minden megtisztult keresztény lélek ünnepe: könnyen belátható, ezt az irtózatos sokaságot eleve nem lehet név szerint említeni a kalendáriumban.

Mindenszentek ünnepe egy templomszentelésből indult a VII. század legelején. Szent VI. Bonifác pápa 609-ben a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére szentelte a római Pantheont, ennek évfordulóit kezdték ünnepelni a május 13-ai évfordulókon. Egy bő évszázaddal később, III. Gergely idején az ünnep május 31-ére került át, és „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett.

IV. Gergely 835-ben november elsejére helyezte át, egyetemessé tette, Jámbor Lajos frank király, római császár pedig 835-ben az egész birodalomban elrendelte megünneplését. Elterjedését a Cluny bencéseknek köszönhetjük.

Halottak napja

Szent Odilo clunyi apát vetette fel, hogy miután az egyház megemlékezik a mennyország minden szentjéről, másnap az össze elhunytról is emlékezzünk meg. Ebből indult 998-ban, és a bencések hatására terjedt el széles körben a XI. században halottak napja. Fenti „egyesség” alapján a földön élő lelkek, a küzdő egyház megemlékezése a tisztítótűzben szenvedő lelkekről, avagy a szenvedő egyház tagjairól.

Az egyházi ünnepből mára vallástól, felekezettől és vallásosságtól függetlenül halottak napja mára az elhunytakra, szeretteinkre való emlékezés, a róluk való gondoskodás idejévé vált.

Forrás: 24.hu