Jeles napjaink – július. Illés szekere, Bűnbánó Magdolna

Némelyek úgy tudták, Illés szekere zörög a sötét fellegek fölött. A földből élők féltek az ószövetségi próféta ünnepétől, mert akármilyen nagy volt a szárazság, Illéskor rendszerint förtelmes égzengés kíséretében zúdult nyakukba az égi áldás. A tapasztalt gazdák azt tanácsolták a fiataloknak: „Illés napján esőt ne kérj! Ha jön, ne szidd, tőle félj!” A legtöbben nem dolgoztak a mezőn, mert attól tartottak, hogy „a mennykő belecsap az emberbe”. Az idősebbek közül sokan napjainkban is Illés szekerének nevezik a Göncölszekeret.

Bűnbánó Magdolna

„Mária Magdolna siratja bűneit” – mondták dédanyáink, amikor július 22-én megcsordultak az ég csatornái. Megfigyelték, hogy „Mária Magdolna nem sír sokáig”, könnyei hamar fölszáradnak, nem teszi tönkre a zöldséget, a gyümölcsöst. Mária Magdala evangéliumi története szerint könnyeivel öntözte, dús hajával törölgette, szent olajjal kenegette a Megváltó lábát. Jézus megígérte neki, fönnmarad az ő szeretetének emlékezete, amíg hirdetik az evangéliumot a világon. A bűneit megbánó Mária Magdolnát védőszentül választották a fodrászok, a fésűsök, a parókakészítők, oltalmáért könyörögtek a megtért bűnösök, a foglyok.

F.Zs.