Az idei farsangi időszak bizony igen csendesen, mondhatni szomorúan telt. A vidám hangulatú zámori farsangi mulatságokat, jelmezbálokat legfeljebb emlékezetünkbe idézhetjük. Hamvazószerdán, amely idén február 17-re esik, kezdetét veszi a húsvétra felkészítő negyvennapos böjt.

A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével. A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek: húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. A katolikus egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő. A 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és ebből csak egyszer jóllakniuk.

Dr. Kerényi Lajos atya így ír a böjtről: „Sajnos vannak – egyáltalán nem bölcs emberek –, akik feleslegesnek tartják a böjtöt, mondván: miért kell kínozni az embereket elavult középkori gyakorlatokkal. Természetesen ők is böjtölnek, ha féltik az alakjukat, vagy nem szeretnének kiesni a súlycsoportjukból. Nagyböjtben elmélkedjünk a böjt üzenetéről és az erkölcsi nevelés örök időszerűségéről. A böjt, az erkölcsi nevelés nem cél, hanem nélkülözhetetlen eszköz, hogy egyensúlyban tartsuk életünket. A nagyböjt nagyon is alkalmas arra, hogy felelősségünk tudatában el-elgondolkodjunk lehetőségeinkről, jelenünkről, jövőnkről.”

Cseri Kálmán református lelkipásztor szerint „[a] böjt azt jelenti, hogy a keresztény ember egy időre lemond a saját élvezetéről, szórakozásáról, hogy ehelyett másoknak szerezzen örömöt vagy adjon segítséget. Háttérbe szorítom a test igényeinek kielégítését, és tudatosan jobban figyelek a lelkemre. Nemcsak arra ügyelek, mit várnak el tőlem az emberek, hanem hogy mit vár tőlem Isten, akivel oly sokszor nem törődöm. A böjt az élet egyoldalúságának csökkentése, az egyensúly helyreállítása, terápia, gyógymód, ami mindenkinek használ. Ezzel a lemondással nem érdemeket szerzek Istennél, nem szenvedést okozok magamnak, hanem jót teszek vele önmagamnak is, másoknak is. Nemcsak a gyomrunkon lehet böjtölni, van szóböjt is, indulatböjt, a kedvenc újság helyett lehet játszani a gyerekekkel, a tévé helyett beszélgetni a házastárssal vagy tanulmányozni a Bibliát. Jézus a böjtöt az istenfélő élet ugyanolyan természetes velejárójának tartotta, mint az imádkozást vagy az adakozást. A böjt lényege, hogy valamilyen földi célt félretesz az ember egy időre, hogy a mennyeiekre figyeljen. Az ideig valót feladja az örökkévalóért. A test követelőzését figyelmen kívül hagyja, és a lelkével foglalkozik. S miközben így valamiről lemarad, sokkal többet kap. Istenben lesz gazdag, ahogy Jézus mondta, és utána mindent jobban bír, többet tud adni másoknak.”

Fekete Zsuzsanna