Pusztazámor látnivalói

Nyomtatás
A szép fekvésű kistelepülés Pest megye déli határán a Vértes keleti lankáinak és a Budai hegység déli nyúlványainak találkozásánál az Etyek–Sóskút–Gyúró községek által határolt képzeletbeli háromszög közepén, a Zámori-patak völgyében helyezkedik el. Fejlett infrastruktúrájával – villany-, gáz- és vízvezeték-hálózat, modern szennyvízcsatorna-hálózat, szilárd burkolatú közutak – kiemelkedik a környékbeli települések közül.
 
Pusztazámornak – ellentétben a szomszéd falvakkal – történelmi-társadalmi-gazdasági okok miatt nincs jellegzetes archaikus faluképe. Hiába is keresnénk az Etyeken, Biatorbágyon, Sóskúton és Tárnok ófaluban még szép számban fellelhető nyitott tornácos, hosszú sváb vagy tót parasztházakat, tradicionális vidéki jellegzetességeket, közfunkciójú építményeket, ill. utcai berendezési tárgyakat (mint falucentrum főtérrel, templommal, köztéri hagyományos gémes- vagy kerekeskút stb.), ilyeneket itt nem találunk. Ezzel szemben a majd’ ezer lakost számláló falucskában található néhány olyan történelmi, építészeti kuriózum, melyekre méltán lehetnek büszkék a helybeliek.
 
Sóskút felől – északkeletről – közúton (vasúti összeköttetés nincs) közelítve először jobbról a falu széli dombgerincen megépített vízmű magas földprizmája tűnik fel, majd a településre beérkezve az út mindkét oldalán az 1980–1990-es években épült hangulatos kertes házak között haladunk. Konrád Péter portáján még műgyűjtőket is irigylésre késztető magángyüjtemény látható főként a faluban fellelt hagyományos használati tárgyakból és eszközökből.
 
A vízmű mögötti Mentler Mihály utcában érdekességként említhető az 1998-ban földtéglából épült földtetejű bioház.
 
A faluhatártól kb. fél kilométernyire a főút baloldalán található a község legnagyobb területű nevezetessége, a valószínűleg XVIII. században épült Barcza-kastély. A fennállása alatt többször is átalakított, mai formájában eklektikus stílusú épület az azt körülvevő 3 hektáros arborétum jellegű ősparkban helyezkedik el a Zámori-patak jobboldalán.
 
A kastély építési korát illetően konkrét adatok hiányában csak feltételezések, ill. szakvélemények állnak rendelkezésre. Jelenlegi külsejét a XIX. sz. végén alakították ki, ugyanakkor a kastélypark többszáz éves fái és berendezései egy barokk kert eredetére utalnak, ami feltételezi a főépület XVIII. századi építését. A kastély főépülete mai formájában feltehetően 1859 és 1877 között épült a korábbi épület elbontása után. A kastély második – átalakítási-bővítési – periódusa 1884 és 1922 között történt, amikor is elnyerte mai, eklektikus formáját. Az épület kerti homlokzati oromfala toronydíszes. A kőpárkányos íves oromzatos rizalitban ülő kerti kijárat fölött íves nyitott timpanonban a Barcza család címere: korona felett három rózsát tartó páncélos kar. A pajzstakaró feletti sisakdíszen ugyancsak páncélos kar és a pajzsot kocsányos tölgyfa levelek ölelik át.
 
A II. világháborút követően az épület a magyar kastélyok és nemesi kúriák zömének sorsára jutott. Fenntartását elhanyagolták, a különböző célú felhasználások során jellegét csaknem teljesen elveszítette, architektúrája tönkrement, de az épületet és a parkot – hála az itt élőknek – nem rombolták szét, mert sokáig iskolaként működött. Az 1990-es évek második felében az önkormányzat a kastélyt értékesítette. Az új tulajdonos, Krajcsovics János régiségkereskedő az eredeti tervek és dokumentumok alapján képzett mesterekkel restauráltatta az épületet XIX. századvégi eklektikus formájában. A felújítás során törekedtek a külső kép megőrzésére. A későbbi áttöréseket befalazták, végrehajtották az ablakok és bejáratok korrekcióját, helyreállították a kert felőli bejárat és terasz eredeti funkcióját, valamint a vakolatarchitektúrát.
 
 
 
A kertre nyíló teraszról pompás kilátás nyílik a fő tisztás végén igen jó érzékkel megkomponált tavacskára, amelynek túloldalán, kis félszigeten klasszicizáló jellegű kerti pavilon áll. A csaknem 120 éves park, melyben a két kúriát összekötő, vadgesztenyefák szegélyezte sétaút húzódik, eddig ismeretlenül rejtőzködött történeti kertjeink között, pedig növénygazdagsága, festői tájképi elrendezése miatt gyöngyszeme lehetne az országos értékkategóriára pályázó kerteknek.
 
Láthatunk itt vadgesztenye facsoportot, ezüstfacsoportot, mezei szilt, ostorfát, tiszafát, terebélyes kislevelű hársat, majd a kerti pavilon mögött 500 cm törzskerületű platánt. Jobbra tartva a teleksarok felé jegenyenyárat, korai juhart, lucfenyőt, szép termetű japánakácot és kislevelű hársak csoportját nézhetjük meg. A teleksarokhoz érve feltűnik a romantikus kör alakú sarokbástya, amelyről szép kilátás nyílhatott a kertre és a patak túloldali részén egykor húzódott nagy tófelületre. A sarok bástyától balra neogót jellegű, romantikus közúti hidacska ível át a Zámori-patakon. A sarokbástyától jobbra pedig a hullámos vonalú, kőbabás-kőgolyódíszes kerítés zárja le a kertet.
 
A nagy tisztás jobb oldali részén igazi meglepetés a látvány: egy szép vérbükk bíbor lombja előtt legalább 250–300 éves kocsányos tölgy tökéletes ágkörű (öt alsó, öt felső), 25 m magas, 25 m átmérőjű koronája zárja a kert tökéletes varázsát.
 
 
A nem kevés energiát és pénzt felemésztő jelentős munka után az épület ismét maradandó élményt nyújtó látványosság, amely jelenleg exkluzív lovas kastély-fogadóként üzemel. Előterében régiségbolt működik, társalgójában és impozáns nagytermében jelentős eszmei értékű műgyüjtemény található. A község társadalmi célú rendezvényeihez a tulajdonos szívesen rendelkezésre bocsájtja a kastélyt és annak parkját.
 
A főutcán keletről továbbhaladva egy enyhe emelkedő után megérkezünk a falucska földrajzi középpontjába, ahonnan a fő útvonalak kelet és nyugat felé fordulnak. A központban található sóskúti kőből készült haranglábat 1930-ban Szent Imre herceg halálának 900. évfordulójára építették. Oldalában a névadó Szent Imre szobrát helyezték el. Maga az építmény a temetőkertben lévő Mentler harangház mintájára épült.
 
 
 
A községi harangláb mögötti, nagykiterjedésű, L-alakú földszintes épületben jelenleg műanyag-feldolgozó üzemel. Eredetét tekintve itt volt a XVIII. század első felében épült Mentler-kúria, mely a későbbiek folyamán gazdatiszti lakásnak valamint raktáraknak adott helyet.
 
A haranglábbal szemben a főutca túloldalán található a népiskola múlt században épült tömbje. 1930-ban – halálának 900. évfordulóján – az iskolaszék előterjesztésére az iskola, mint „Állami Szent Imre elemi iskola” szerepelt, amit az épület falán márványtáblával megörökítettek.
 
A régi iskolaépület mögött az út kis terecskévé szélesedik. Itt emeltek a helyiek emlékművet az I. és II. világháború hősi halottainak, illetve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének annak 150. évfordulóján. A teret még a polgármesteri hivatal, és egy élelmiszerbolt határolja. A falubeliek itt tartják szabadtéri ünnepi rendezvényeiket. A polgármesteri hivatal és a mögötte található orvosi rendelő egy kastélyszerű épületben, öreg fákkal szegélyezett kies parkban működik.
 
A haranglábtól északnyugat felé haladva a Petőfi Sándor u. 27. szám alatt található a település legújabb büszkesége az 1998-ban átadott, óvodát és nyolc- tantermes általános iskolát, valamint külön tornatermet magában foglaló kétszintes szép, modern épületegyüttes.
 
Továbbhaladva még a községi kereszt előtt található a kisegítő kápolna, ahol a helyi katolikus közösség tartja vallási rendezvényeit (misézni vasárnaponként Eszéki Imre esperes jár át a sóskúti plébániáról). A kisegítő kápolna nevezetessége a múlt században Velencében készült fehér márvány Krisztus szobor. A gyönyörűen megmunkált műremeket Barcza Károlyné, sz. zalabéri Horváth Irma adományozta a kápolnának 1944-ben.
 
A községi kereszt mögött az út kettéválik. A balrakanyarodó út Gyúró felé ágazik, az egyenes – továbbra is Petőfi Sándor utca – Etyek felé visz. A Gyúró felé ágazó úton juthatunk el a falu fölött magasodó dombon található községi temetőbe. A temetőkertben látható Pusztazámor leghíresebb nevezetessége a XVIII. században épült zámorhegyi remeteség. Az épületet a török uralom után a községet újratelepítő Mentler Mihály nagyszombati főbíró 1758-ban emeltette. A remetetemplom építésénél – az 1761. évi sóskúti „canonica visitatio” szerint – felhasználták egy 11 m hosszú, 6,5 m széles, XIII. században épült, patkó alakú román templom maradványait.
 
Az épület – mely szerves egységet képez a mellette épült harangházzal és szerzetesi cellákkal – hazánk egyedülálló barokk műemlék-különlegessége mind alaprajzi, mind felépítményi rendszerében művelődéstörténeti és műemléki szempontból egyaránt.
 
Az 1945-ös háborús cselekmények következtében elpusztult berendezéséről feljegyezték, hogy épített, szarkofágalakú oltára volt, rajta szépen faragott barokk szentségház (retabulum) és szentségtartó (tabernákulum). Oltárképét Jakobey Károly festette 1879-ben Rafael Transfigurazione c. képe után. Egy másik festmény, amely a „Nagyszombati csodatevő Szűz”-et ábrázolta a székesfehérvári Egyházművészeti Múzeumba került. Az elpusztult szószékkosarának négy oldalán a négy evangélista festett képe volt látható. Felszerelési tárgyai közül vert ezüstből készült barokk öröklámpája érdemel említést.
 
 
A remetetemplom oromzatos homlokzatának nyeregtetején fa tornyocska ül. A homlokzaton balról kosáríves, zárköves, rokokó csüngődíszes, faragott keretű templombejárat, jobbról kőkeretes kriptalejárat, az emeletszinten két téglányalakú, kőkeretes ablak. Délről a remeteség épülete: kőkeretes ajtó IHS monogrammal, a földszinten két kőkeretes, az emeleten három téglányalakú ablakkal. Az enyhén visszaugró félkörös keleti falat három hatalmas támpillér erősíti.
 
A belső templomtér háromszakaszos, hevederekkel osztott, csehsüveg boltozatos, kosáríves diadalívvel és félkörös záródású szentéllyel. A karéjos alaprajzú, szabálytalan stukkódíszes kolostorboltozattal fedett sekrestyéből hevederekkel tagolt csehboltozatos folyosón át jutunk a remetelak bejárati előterébe. Az emeleten lakosztály: könyvtárhelyiség és hálókamra a kórusra, illetve a szószékre szolgáló ajtókkal.
 
Dr. Istvánfi Gyula építészmérnök már 1974-ben elkészítette a rekonstrukciós terveket, de csak 1991-ben jött el az ő ideje. Az Országos Műemléki Felügyelőség, a Székesfehérvári Egyházmegye Püspöksége, a községi önkormányzat, a hitközség összefogása mellett sok-sok egyéni akarat és segítőkészség eredményeként három év alatt a régi remeteség feléledt, megújult. 1994. november 26-án dr. Takács Nándor megyés püspök szentelte fel az épületet. Ahol lehetett, az eredeti maradt meg (falak, téglapadló), de az új is az eredetit utánozza. Azóta már szép új kálváriaképek is kerültek a templomhajó falára, melyeket Búza Barna, László Gyula professzor tanítványa készített tűzkerámiából.
 
A templomhoz kapcsolódik a harangház, mely a szentély mögött, nyerskőből rakott, hengeres, zsindelytetős építmény; egyszerű, faragott kő bejáratának zárkövét empire ízlésű rozetta díszíti empire, kovácsolt vas rácsú ajtóval. A harangok 1774 és 1779-ből, a legkisebb 1749-ből származik „VOX CLAMANTIS IN DESERTO” (PUSZTÁBA KIÁLTÓ HANG) felirattal (a legértékesebb harangot 2000. nyarán ellopták).
 
A remetetemplom épületében napjainkban állandó vallás- és helytörténeti kiállítás látható. Megtekintéséhez Bachoffer Ferencet kell keresni a Hunyadi János u. 1. sz. alatt.
 
A temetőkertben érdemes megtekinteni a nevesebb pusztazámori családok műértéssel kialakított kriptáit. A temetőkertből csodálatos szépségében tárul elénk a vidék panorámája. Jó idő esetén remek kilátás nyílik Biatorbágyra, Sóskút dimbes-dombos vidékére, s nagyon tiszta időben akár a Zsámbéki-medencéig is ellátni.
 
A falu központjába visszatérve a haranglábtól keleti irányba vezető út jobboldalán található a falu történelmi pincesora, baloldalon a helyi vállalkozók telephelyei. A lakott terület határát elhagyva kb. 3,5 km-t haladva feltűnik az ország legnagyobb regionális szilárd hulladékkezelő központja, melyet a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. üzemeltet. 1993-ban a pusztazámori lakosok népszavazással járultak hozzá a tervezett lerakó építéséhez, melynek kompenzációjaként a vidéki átlagot meghaladó, fejlett községi infrastruktúra kiépítése vált lehetővé.
 
A hulladékkezelő központ kettős szigeteléssel – 50 cm speciális vízzáró talajszigeteléssel és műanyag szigetelőlemezzel – épült meg. A szigetelések működését szenzorhálózatból és talajvízfigyelő kutakból álló figyelőrendszer ellenőrzi folyamatosan, még a hulladéklerakó telítődése után is hosszú évekig. Az Európai Unió legszigorúbb környezetvédelmi előírásainak megfelelően a hulladékkezelő központban elhelyezet hulladékot folyamatosan földdel borítják és növényzetet telepítenek rá, hogy tájba illő esztétikus látványt teremtsenek. A terület rekultivációját az Utilis Kft. végzi, követve a lerakás ütemét. A hulladékkezelő központ üzemeltetése folyamatos hatósági és társadalmi kontrollal történik.
 
A pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központ a környék lakosai számára munkalehetőséget biztosít és nem utolsó sorban a beruházás részeként a Fővárosi Önkormányzat több száz millió forintot áldozott a hulladékkezelő központhoz vezető bekötőút, illetve az M7-es autópályával a 22. km-nél összeköttetést teremtő csomópont kiépítésre. A Pusztazámorból kivezető út végén a hulladéklerakónál balra fordulva az út Tárnokra, ill. az M7-es autópályára vezet. Ezáltal Pusztazámor lényegesen rövidebb útvonalon közelíthető meg Budapestről.
 
A községben és a település határában található nagyméretű kőfeszületek
 
 
Községi kereszt
Eredetileg a Szent Imre tiszteletére épített községi harangláb helyén emelték még a múlt században, a szájhagyomány szerint közadakozásból. 1913-ban áthelyezték az útelágazáshoz.
 
 
Korláth-kereszt
A falu felvégén található Kereszt utca (Sóskútról jövet jobbra az első utca) végében áll. Építője és felállítója a XVIII. század végén a bényei Korláth család volt.
 
 
A Barcza Imre réti fogadalmi kereszt
A legfiatalabb kőfeszület a községben. Barcza Imre földbirtokos állíttatta 1926-ban fia születésének és felesége sz. Széchenyi Henriette teljes felgyógyulásának emlékére. Felszentelője a neves paptudós, dr. Kmoskó Mihály volt, aki akkoriban a helyi káplán tisztét töltötte be.
 
Decrease font size Default font size Increase font size